Az elmúlt 2 napban is volt történés, mert ugye nyugalomról ne is álmodjunk... Elég tré érzés amikor mentegetőznök kell a semmiért, de van amikor ezt kell tenni mint tegnap. Sajnos a fogadott hugim barátjával kicsit eldúrvult az idáig sem rózsás kapcsolatunk, de nem hiszem hogy ez csak az én hibám lenne, én akarok senkire mutogatni meg szavakkal dobálozni. De próbálom úgy intézni a dolgaim hogy minél kevesebb balhé legyen belőle. Lehet az embereket az zavarja hogy túl öszinte vok. Eddig mindig magamban tartottam a véleményem, de barátok hijján nehéz elmondani bárkinek, ezértis kezdtem a blogom. Azokkal az embereket akikben megbízok, mindig valami közénk áll ami miatt nem tudok velük normálisan ezekről a dolgokról beszélni. Pedig úgy érzem hogy nem akarok senkinek ártani :( A mai nap pedig rájöttem hogy volt abban igazság amit Auschwitz kapujára írtak. Aki nem ismerné a felíratot így szól: Arbeit macht frei. "A munka szabaddá tesz". Mert amikor az ember a dolgára figyel, arra törekszik hogy minél jobban végezze, akkor nem gondolkozik semmi máson! Nem érdekel akkor hogy nincs barátnőm, hogy kivel vesztem össze, éshogy nincsenek igaz barátaim akikkel bármit megoszthatnék. olyankor "szabad" vagyok. Én igy látom